Elevenek ezek a kisgyerkőcök, és talán nem egy 26 éves fiúnak van kitalálva ez az óvóbácsi szerep. Most anyu kérésére doromboltam egy keveset, és nem úsztam meg: Vivien, a kicsi kétéves, kétlábon járó terminátor örömködve tapsikolt, mosolygott és csak két szót ismételgetett előttem: még egyszer..., táncit akarok!
A kiszobában nem győztem ritmussal úgy járta a kislány, majd a faoszlopot pécézte ki magának, körbe-körbe forgott, élvezte a szédülést, nem is lehetett lekapni róla.
Ezek a gyerekek nagyon könnyen produkálják a bolondok házát, és Krisztián a nagylábon járó rosszaság nélkül már jóval könnyebb. Ezek a kicsik kezelhetők még ha sokszor önfejűek is.
Az utazásom egész jó volt, otthon könnyű szellő lágyan kavart, nem zavart a pénteki tumultus. Az ajtóban álltam két órát pestig, itt átcipeltem a koffert, és a több kilós zsákomat. Beültem a nemzetközi jegypénztár NEM VÁRÓTEREM- feliratú termébe, és vártam. A népek jöttek-mentek, az ajtó és egy biztonsági úr közben hülyét kapott.
